Áldott, aki türelmesen
Meghallgatja
nehézkes
szavunkat,
Mert így rájövünk,
hogy
ha
kitartóak
Vagyunk,
Meg tudjuk értetni magunkat.
Áldott, aki nem szégyell
Nyilvánosan mutatkozni
Velünk,
És nem törődik a ránk bámuló idegenekkel,
Mert társaságban
Mennyei megkönnyebbülés az
Életünk.
Áldott, aki soha sem siettet,
És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a
Munkát
kezünkből, hogy megcsinálja
Helyettünk,
Mert
sokszor
csak
időre
van
szükségünk,
Nem segítségre.
Áldott, aki mellettünk áll,
Amikor valami újba kezdünk,
Mert számára a hibáink eltörpülnek
Az eredményeink mellett.
Áldott, aki a segítségünket kéri,
Mert a legnagyobb szükségünk arra van,
Hogy szükség legyen ránk.
Áldott, aki mindezen cselekedeteivel
Bizonyítja számunkra,
Hogy nem sorvadt izomzatunk,
Nem a sérült idegrendszerünk tesz minket
Egyénivé,
Hanem énünk, melyet
Isten adott,
És amelyből semmi gyöngeség
Nem von le semmit.
Áldottak mindazok, akik tudják,
Hogy én is
ember vagyok,
és nem várják el tőlem,
hogy szentként viselkedjem,
Csak azért, mert sérültnek születtem.
Áldottak mindazok,
Akik kérés nélkül is
megértenek minket.
Áldottak mindazok,
Akik elfelejtik
Testem tökéletlenségét,
És csak a
Lelkemet látják.
Áldottak mindazok,
Akik teljes Embernek látnak,
Egyedülinek és egésznek
És nem csak egy roncsnak,
A Teremtő tévedésének.
Áldottak mindazok, akik olyannak
Szeretnek, amilyen
Vagyok,
És nem gondolnak arra,
Hogy milyen lehettem
volna.
És áldottak az én barátaim,
akiktől
függök,
Mert ők az én életem tartalma és
ÖRÖME.
